A középiskolák nem írathatnak saját felvételit, hanem a központi felvételi vizsgát kell elfogadniuk: ez két tesztből áll, egy magyar anyanyelvi és egy matematikai feladatlapból.
A teszt célja a diák általános felkészültségének és tudásszintjének ellenőrzése, ilyen módon az iskolaévek alatt elsajátított tárgyi tudáson kívül nagy hangsúlyt kap a kreativitás, tehát az önálló gondolkodás azon képessége, mely az ismeretanyagokat nem csupán visszhangszerűen ismétli, hanem fölhasználja, segítségével új, saját látásmódot alakít ki.
A tízfeladatos teszt kérdései a magyar nyelvi, helyesírási és kommunikációs képességek és ismeretek részegységeiből épülnek föl, tehát az egyes kérdések jól körülhatárolható ismeretanyagot kérnek számon. Ilyen módon nemcsak azt tesztelik, hogy a felvételiző diák milyen tudásszinttel rendelkezik, de a jelentkező számára is kiderül, ha bizonyos részismeretei hiányosak.
A magyar felvételi feladatok az íráskészség, szövegértés, önálló szövegalkotás mellett az életkornak és tapasztalatoknak megfelelő gondolkodási képességet is ellenőrzik. Mivel a cél az iskolai tudás szintjének tesztelésén túl az is, hogy a hétköznapi ismeretekről is számot adhasson a diák, a feladatok között nem csupán szépirodalmi, de ismeretterjesztő, sőt teljesen köznapi szövegek is előfordulnak.
Míg az első kilenc feladat egy-egy részegységet kér számon (például nyelvhelyességi ismereteket vagy a szövegértési képességet), addig a tizedik feladatban önállóan kell szöveget alkotni a megadott műfajban. Az itt kapott feladat egy adott téma megszabott műfajú megszövegezése (például nyílt levél a tanárokhoz), mely javítása során a természetesen elvárható nyelvhelyességi és helyesírási szabályok betartásán túl a szerkesztési alapelvek (a fenti példában a megszólítás, majd a bekezdések tagolása, lezárás) és a stílus jellemzőire is figyelnek majd.
Jól látható, hogy a feladatsor lényege nem bizonyos iskolai ismeretanyag jéghideg replikáját követeli meg, hanem elsődleges célja a felvételiző diák magyar anyanyelvi készségeinek felmérése: képes-e felismerni egy szöveg tartalmát, képes-e értelmezni, emellett tud-e tömöríteni, helyesek-e az anyagból levont következtetései, valamint miként alkot önállóan véleményt. A tizedik feladat (önálló szövegalkotás) ezeket a részegységeket egyesíti a lehetőségek határáig, itt már a diáknak teljesen önállóan kell a szövegírást megoldania, míg az első kilenc feladatban más szövegeket értelmezhetett és használhatott föl.
Ennél a feladatnál a terjedelmi korlátok, illetve a téma nehézsége évfolyamról évfolyamra változik, az alapkövetelmény azonban a stílusában, szerkesztettségében és minőségében megfelelő szöveg megalkotása.
A magyar felvételi feladatlap összeállítását gyakorló pedagógusok végzik a nemzeti alaptanterv előírásai és követelményei alapján. Jellemzően az adott évfolyamot (tehát a felvételitől függően a negyedik, hatodik vagy nyolcadik osztályt) megelőző évek anyagait tartalmazza, hogy a különböző iskolák tanítási tempója közötti különbség miatt lehetőleg senki se szenvedjen hátrányt. Mivel nem szokványos iskolai feladatlapokról van szó, célszerű a korábbi években kiadott és megoldókulcsokkal együtt is nyilvánosságra hozott központi magyar anyanyelvi felvételikkel gyakorolni.
A felkészülés során szem előtt kell tartani, hogy a hasznosult tudás, tehát a kreatív problémamegoldás, az új, szokatlan feladattal kapcsolatos megoldási készségek tesztelése a felvételi feladata. Ez hangsúlyosabban jelenik meg az úgynevezett tehetséggondozó intézményekbe felvételizőknél, az ilyen nyolcadik évfolyamos feladatlapok több összetett feladatot tartalmaznak, így a megoldáshoz szükséges asszociációknak mélyebbnek kell lenniük, a diáknak több önállóságra van szüksége a feladat helyes értelmezéséhez és megoldásához.
